sakktanitas 
Az edzői feladatok
Hálás és büszke vagyok rá, hogy az utóbbi időben rengetegen keresnek meg azzal, hogy tanítsam a gyerekeiket (vagy éppen őket). Sajnos többen viszont úgy keresnek meg, hogy azért szeretnék, hogy tanítsam a gyerekét, mert bár van edzője, nem elégedett vele.
Mindkét esetben vázolom, hogy nálam hogyan is néz ki a munka és a szülő-edző-tanítvány összedolgozása. (Sajnos ha edző cseréről van szó, akkor meglepődve hallgatják a szülők, hogy nálam hogyan mennek a dolgok és mi az, ami „természetes”. Mert náluk eddig az messze nem így volt… )
Ezekről írnék most egy picit.
Manapság egyre többen vannak azok a szülők, akik felfedezik, rájönnek, hogy a sakkozásnak milyen jó hatásai vannak. (Csak néhány példa itt is: kognitív képességek fejlesztése, memória erősítése, koncentráció növelése, stresszkezelés, döntéshozatal javítása, stratégiai gondolkodás, önértékelés és önbecslés növelése, stb.) Mivel több a „kereslet”, így több lett a „kínálat” is, tehát hirtelen megnőtt az edzői paletta. Több régi, rutinos edző van és lett egy „új hullám” (ezek között vagyok én is), akik az edzői hivatást választották maguknak. Sajnos azonban úgy látom, hogy megjelentek azok is, akik ezt könnyű pénzkeresetnek, nem pedig elkötelezett oktatói munkának gondolják.
Az edző kiválasztása nem egyszerű. Hogyan is történik ez? A szülői azt látja, hogy a gyermeke érdeklődik a sakk iránt. Ennyi az alaphelyzet és pont, semmi többet nem tud (általában)! Nem ismeri a sakkot jobban, nem ismeri az edzőket, klubokat, versenyeket, stb. És így keres a gyerekének edzőt. Legtöbb esetben fogalma sincs, hogy kihez forduljon és ha van is, könnyen lehet „mellé lőni” (és rengeteg pénzt kifizetni).
Névrokonom és egykori edzői mentorom, akivel mostanság is rengeteget ötletelünk, dolgozunk együtt, Gál Tamás, egy rövidebb videosorozatban már vázolta ezt. Érdemes megnézni: https://www.youtube.com/@galtamas816
Én röviden annyit tudok javasolni, hogy sokat kérdezzünk a leendő edző után! Milyen tanítványokkal foglalkozott, milyen eredményeket értek el, a gyerekekkel megérti-e a hangot? Semmiképp ne egy cím, egy sakkozói cím (pl.: nemzetközi mester, nemzetközi nagymester) alapján mondjuk azt, hogy na ő kell nekem! Szerintem nagyjából három szintet lehet megkülönböztetni az oktatásban: nevelőedző (ha nagyon ÉLŐ pontot kellene mondjak, akkor 1400-1800), „haladó edző” (1800-2200) „mester edző” (2200+). Ezek azok a szintek, amíg elviszi a gyermeket az edző, vagyis amíg tud neki segíteni. Természetesen általában a három szintű edző három árkategóriában dolgozik. (Értsd: a nevelőedző minimum feleannyi lesz, mint a mester edző.) Az első szintekre teljesen felesleges a mester szintű edzőt kifizetni… Én abban hiszek, hogy szépen haladni a lépcsőn felfelé és az edzők adják tovább a gyerekeket! Az első lépcsőn ne legyen több edző, mint egy! A nevelőedző legyen az, akivel a sakkszeretet, kötődés kialakul, majd haladunk tovább.
A kisebb kitérő után rátérek arra, hogy mi is (szerintem) az edző feladata.
Először is tisztázni kell a szülővel, hogy mi a terv, mik a célok?
Képességfejlesztés, vagy versenysakk?
A szülő persze a legtöbb esetben nem fogja tudni, hogy mi mivel jár, így ezeket elmagyarázni, átbeszélni! Mennyi munka, mennyi kiadás (!), kiemelve az edzés órák számát (és azok növekedését a jövőben), versenyköltségeket (!).
Kevés olyan szülővel találkoztam, aki egyből azzal nyitott, hogy versenysakk és csapjunk bele. (Versenysakk heti minimum 2×2óra edzés edzővel.) Általában a képességfejlesztéssel szoktunk kezdeni (ezt is heti minimum 2×1 órában) és ha úgy látom, hogy a gyerek jó, érdekli a sakk, bele tudja tenni a munkát, akkor szülővel egyeztetve lépünk felfelé.
Az edzések kapcsán a feladatok:
– Alapvető ismeretek átadása, vagyis inkább a tudás átadása (tudás szint függvényében).
– Anyag adása. Ha egy edző „csak” magyaráz, leadja az órát, de a tanuló nem kapja meg az anyagot, tehát nem tud ismételni, nincs mihez nyúljon, akkor az edzés hosszú távon nem sokat ér.
– Mentális felkészítés. Az edző segít a tanítványnak a stressz kezelésében, a koncentráció fejlesztésében és a versenyhelyzetekre való felkészülésben.
– Motiváció és támogatás: Az edző folyamatosan ösztönzi és támogatja a tanítványt, hogy elérje céljait, legyen szó akár versenyekről, akár személyes fejlődésről.
– Házi feladatok, egyéni feladatok kijelölése. Könyveket, videokat, taktikai fejtörőket ajánlunk, jelölünk ki egyéni feldolgozásra. A tanítvány ha „csak” az edzésen lévő anyagot ismeri meg, mindössze annyit foglalkozik a sakk-kal, az a legtöbb esetben maximum képességfejlesztés lesz, és nagyon ritkán versenysakk!
– Egyéni fejlődés figyelemmel kísérése: Az edző folyamatosan figyeli a tanítvány egyéni fejlődését, és ennek megfelelően igazítja az edzési módszereket és célokat.
– Konzultál a szülővel a tanítvány fejlődéséről – vagy annak elmaradásáról! Fontosnak tartom, hogy bizonyos időközönként visszajelzést adjak az elvégzett munkáról és arról, hogy éppen hol állunk. Emellett az is fontos, ha bárhol elakadunk, bármiért nem megy úgy a munka, akkor a szülővel egyeztessek, hogy mi lehet a gond. (Például lehet épp családi probléma, vagy nehezebb a suli.)
– Versenyek keresése, ajánlása. Én úgy gondolom, hogy az edzőnek a dolga, hogy megfelelő versenyeket ajánljon a szülőnek és a gyereknek. Egyeztessen vele, hogy melyik versenyre miért kell és éri meg elmenni és melyik versenynek mennyi lesz a költsége. Majd ha egyetértenek, akkor az edző nevezi be a tanítványt a versenyre.
+ Kiséri a versenyekre. Ezt azért írom pluszként, mert úgy gondolom, hogy csak bizonyos szint és eredmények után elvárható, hogy folyamatosan a tanítvány versenyein ott legyen az edző. Fogalmazzunk úgy, hogy azt ki kell érdemelni, hogy minél több versenyen ott legyek és támogassam! 🙂 Alapesetben azt az elvet vallom, hogy a kiemelt versenyeken szeretek ott lenni – és azokon az edzőnek ott is kell lenni!
(Megjegyzés: szülőként ne várjuk el, hogy az edzőnk mindig velünk lesz és ne vegyük természetesnek, hogy ezt mindig ingyen teszi! Illetve ha konkrétan szeretnénk, hogy egy versenyen velünk legyen az edző, akkor erről előre egyeztessünk vele és a díjazását is beszéljük meg!)
A pénzügyi részek...
„Minden a matekon múlik” – tartja a mondás. A sakkoktatás kapcsán is fontos, hogy mi mennyibe kerül. Mint már korábban említettem, én úgy gondolom, három „kategória” létezik az edzőknél és mindhárom kategória más árazással dolgozik. És ezzel nincs is semmi gond.
A gond nekem ott van, amikor az áraink nem nyilvánosak. Amikor „sutyorgás” megy a pénzről. Amikor az edző a szülői pénztárca kapcsán alakítja ki a díját… Gyerek és gyerek között sem teszek különbséget, és szülő(i pénztárca) között sem. (Itt főleg a nagyobb pénztárca, nagyobb óradíjra gondolok…)
Nálam minden követhető! A weboldalam „Árak” füle alatt mindig megtalálható, hogy mennyiért vállalok új tanítványt. (A régiek óradíját nem szeretem emelgetni, de sajnos az inflációkövetést én sem tudom elkerülni…)
Az árazás kapcsán meg minden edzőnek a maga dolga, hogy melyik „polcra” teszi magát. Általában ha valaki tudja, hogy milyen szinten van akkor az árát is reálisan be tudja lőni. (Akad azért kivétel bőven és kitalálható, hogy nem kevesebbet kérnek…)
Mint minden más üzleti életben, itt is igaz, hogyha csurdig vagy (tanítvánnyal) és folyamatosan keresnek, akkor szinte biztosan jót csinálsz, és szinte biztosan olcsón dolgozol 🙂
Edzői hitvallásom
Hiszek az élethosszig tartó tanulásban! Annál rosszabb nincs, mikor az edző 30 éve megtanult valamit és azóta azt oktatja… Haladni kell a korral! A sakk, a pedagógia és a technika is fejlődik!
A tanítványoknak úgy tudok többet adni, ha én is folyamatosan fejlődöm. „Üres tányérból nem lehet enni adni…”
Nekem a sakkozás a hivatásom, folyamatosan azon dolgozom, hogy minél többen ismerjék és szeressék meg ezt a gyönyörű játékot és minél jobbak legyenek benne!
Sakkozni menő! 😉
Gál Péter (sakkoktató)
2024. augusztus 19.
