sakktanitas 
A weboldalamról már többet megtudhatsz rólam, azonban most pár gondolatban leírnám, hogyan is kerültem én a sakktanítás közelébe, miért is tartom fontosnak a gyerekek sakktanítását, sakk-kal való „megfertőzését”.
2020-ban már bőven azon agyaltam, hogyan is tudnék többet tenni szűkebb hazámban, Tolna megyében a sakk fejlődéséért, felvirágozásáért. Annyi minden szép és jó történt itt anno: volt két bivalyerős ifjúsági nevelő egyesület, a Paks, illetve csapatom, a Decs 1990 SE. A baj csak az, hogy az érdemek már minimum 10 évre nyúlnak vissza…
A Nemzeti Bajnokság Tolna megyei csapatainak száma is erősen megfogyatkozott. Én még emlékszem arra, mikor pezsgő élet volt megyénk csapatainak: ASE Paks NB I-ben, az ASE II. NB II-ben, a Decs 1990 SE NB I-ben, a Decs 1990 SE II. NB II-ben, a Tamási, majd Dombóvár NB II-ben, a Szekszárd NB II-ben… Napjainkban pedig van egy ASE Paks NB I-ben (Szuperliga most), van egy ASE Paks II. NB I/b-ben (NB I. most) és van egy Decs 1990 SE NB II-ben.
Vajon miben kereshető a megfogyatkozás, vagy feltehetném a kérdést úgy is: miért volt régebben sok csapat, most pedig kevés?
A választ mindenképp az ifjúsági nevelés, az ifi sakktanítás körül kell keresni! Amikor az ASE és a Decs csapatai két csapatot is ki tudtak állítani, akkor az főleg azért volt, mert hihetetlen sok, ügyes, sakkra és pontra éhes ifijeik voltak! Amikor a Dombóvár az NB II-ben küzdött az azért lehetett, mert a célok mellett volt ifjúsági sakkoktatás is.
Ezek az idők valamiért elmúltak. Bár nem látok bele a paksi műhelybe, azért bátorkodom leírni azt, hogy ez a Paks már nem az a Paks, mint ami régen volt. Biztos vagyok benne, hogy kevesebb energiát és pénzt áldoznak az ifi nevelésre. Decs esetében viszont bátrabban merek véleményt mondani, ugyanis pontosan tudom, hogy a gyermek sakkoktatás, a hatalmas bázis, ami régen volt, már nincs meg. Az akkori korosztály felnőtt, egyetemre ment, nagyobb részük elköltözött. Az utánpótlás pedig valahogy megállt, vagyis minimum akadozik.
A szekszárdi (és decsi) gyermek sakktanítás a lelkes és örök fiatal Balázs Imrére maradt, aki már vagy 20 éve ezzel foglalkozik. Imre bácsi azonban sajnos nem fiatalodik és autó hiányában egészen kicsi körzetben tud mozogni. (Azonban ezt a mai napig lelkesen teszi!)
Már pedig a képlet elég egyszerű: a kiöregedő ifik helyére újakat kell behozni. A gépezet valahogy így kellene, hogy működjön:
Első lépcső: sakkjáték megszerettetése, alapok megtanítása a gyereknek oviban, vagy általános iskolában.
Második lépcső: a legügyesebb gyerekekkel privát oktatás formájában foglalkozik egy oktató ÉS egy egyesületbe is belép. Megindul a versenyzés!
Harmadik lépcső: 1800-2000 ÉLŐ pont körül (nagyjából 12 év környékén) azok a gyerekek, aki komolyan gondolják a sakkot, egy erősebb (FM, IM) edző szárnyai alá kerülnek.
Tolna megyében az első lépcső nem tökéletes (!), ugyanis még Szekszárdon sem volt minden általános iskolában sakk szakkör. Már pedig hogyan akarunk a második lépcsőfokra lépni, ha még az elsőre sem tudunk… A gyerekeket (szülőket) meg kell szólítani, érinteni a sakkozás lehetőségével.
„Amikor a tanítvány készen áll, a mester megjelenik” – tartja a keleti bölcsesség. Nálam sem volt ez másképp, ugyanis amikor ezen agyaltam, akkor jelenet meg a Magyar Sakkszövetség sakkoktató képzése. (A régi bölcsességekben mindig sok igazság van, ezt már megfigyeltem 🙂 ).
Éppen minden összeállt volna, csak épp egy aprócskának kicsit sem mondható dolog szólt közbe: ez a COVID nevű vírus stoppolta le nagyratörő terveimet, terveinket. Szerencsére nem sokáig, mivel 2021 augusztusban már a Tolna megyei Sakkszövetség elnökével, dr. Papp Csabával arról beszéltem, szeptembertől melyik iskolában indulhat el a sakktanítás – sakk szakkör formájában. Természetesen (Balázs) Imre bácsival útjainkat nem kereszteztük: amelyik suliba ő oktat, vagy oktatott, ott maradt is, én az üres pontokon kopogtattam – és kopogtatok!
Tapasztalataim hihetetlenül pozitívak: örömmel és tárt karokkal (ajtókkal) fogadnak! A mai világban egyre több szülő látja be, hogy a sakknak mennyire sok építő és tanító hozománya van.
Minden kezdet nehéz, azonban a lelkesedés és a mosolygós gyerekek sok mindenen tudnak segíteni! Szerencsére mindkettőből van bőven!
