sakktanitas A siker nyomában Nagy Norbival (második rész)
Az első részben leírtam, hogy hogyan ismerkedtem meg Norbiékkal, hogyan jutottunk el a Korcsoportos Döntőig. Most pedig a korcsoportos döntőről fordulóiról pár gondolatot írnék.
Abban az esetben, ha az első részt nem olvastad, és megtennéd, kattints ide: https://sakktanitas.hu/2023/07/02/elementor-787/
2023. június 19-25. között rendezte a Magyar Sakkszövetség a Magyar Korcsoportos Döntőt Bükön. Sajnos az egész hetet nem tudtam Norbiékkal tölteni, de feleségemmel úgy terveztük, hogy csütörtöktől-vasárnapig mi is ott leszünk. Ráadásul Norbinak csütörtökön volt a születésnapja, méghozzá a nyolcadik… de ne szaladjunk ennyire előre 🙂
A Korcsoportos Döntő kapcsán a sorsolásunk egészen rosszul sikerült. Én László Boti mellett Tári Árpit és Csonka Boriszt „saccoltam” riválisnak – mindegyik ellen sötéttel kellett felvenni a harcot. Bár Vidéki Sándor nemzetközi mester, edző mondásában azért bíztam, hogy ebben a korosztályban azért még „szinte mindegy, hogy a gyermek kékkel, vagy zölddel játszik”. 🙂
Hétfőn kezdte Norbi az első fordulót Kiss Lőrinc István ellen. Bár 18 lépésben mattolt, azért Lőrinc a 11. lépésben tudott volna tisztet nyerni… viszont nem tette meg, utána egy egyszerű taktikában – majd mattban csuklott össze. A lényeg, hogy gyors győzelemmel kezdtük a bajnokságot!
Kedd már több izgalmat tartogatott. A dupla fordulós napot nagy rangadóval kezdtük László Boti ellen. A nyitásból eléggé furcsán jöttek ki, ment a kavargás, tervkeresés… Norbi vezérszárnyi akcióba kezdett, amire Boti szörnyen reagált (17. Fb1?). A vezérszárnyi akció (ötletesen!) átütött, ebből Norbi tiszt előnnyel jött ki. Majd az ellenjáték keresése közben Boti még egy tisztet adott – innentől pedig már nem is volt kérdéses, hogy ki nyeri a rangadót! A parti 9-kor kezdődött, nekem órám volt Tasi bácsival (Taskovits István), és 11.15-kor még nem jött a hír, hogy mi történt… Tasi bácsinak mondtam is, hogy vagy hatalmas küzdelem van, vagy pedig komoly baj, hogy még mindig semmi infó. Azt mondta, nyugi, küzdenek még! Hihetetlenül izgultam itthon! Amikor megjött a hír, hogy győzött Norbi, futkároztam a lakásban! 🙂
Délután sem lehetett pihenni, az a Bárdics Mirkó volt az ellenfél, aki az utóbbi három versenyen kétszer is lecsapott már ránk. A parti könnyen indult, gyorsan tiszt előnybe került Norbi. Aztán ment egy kis kavargás… a tiszt előny minőség előnnyé alakult át. Az állás kicsit sem volt egyszerű. Ráadásul úgy egyszerűsített Norbi, hogy a kijövő végjátékot könnyen ki lehet tartani remire… (Bástya + 2 gyalog Vs. Futó + 4 gyalog, egy szabad gyaloggal a tábla szélén.) Akarom mondani, ki lehetett volna tartani remire! Mirkó lépéseiből úgy éreztem, hogy semmi ötlete, mit is kellene itt csinálni. Valahogy azért érezte, hogy remi körül lehet, de inkább csak lépegetett. Norbinak viszont azért volt terve, amit keresztül is vitt (Mirkó segítségével), így a teljes pont meglett! 3 parti, 3 pont, rivális megverve, Mirkónak visszavágva. Tökéletes nap! 🙂
Szerdán Lakó Sámuel ellen kellett nyerni. Bár „beugrós” volt, tehát nem jutott be a legjobb tízbe, de ez Olimpia Reménységek Tornáján tőle is kikapott Norbi, így semmiképp nem lehetett „nyugodt pontban” gondolkodni. Ráadásul a nyitás kapcsán is elkeveredtünk, ugyanis én itthon rossz infót (kérdést) kaptam, így nem készültünk fel a Dán cselre. Hosszú történet, utólag már csak mosolygunk rajta! 🙂
A dán cselt Norbi egyszer látta így és sajnos nem jegyezte meg… viszont az ellenfélnek se volt igazán fogalma arról, hogy miről is szól ez a nyitás. Így a 7. lépésben (Hd2) már kérdőjelest lépett, ami után Norbi egyszerűen tartotta a két gyalog előnyt. Sőt, a különböző kötések kapcsán még növelni is tudta azt. A kisebb taktikák végig jellemezték a partit, így a nyitást leszámítva mondhatjuk: Norbi egyszerűen és szépen nyert!
Csütörtök dupla fordulós nap. Délelőtt Gut Kende Dáviddal néztünk szembe. Mi már úton voltunk Bük felé és vártam, hogy mikor jön az infó. Valahogy éreztem, hogy ez fontos parti lesz. A kocsiban a telefonon néztem a GPS-t, amikor jött Norbi anyukájától, Ágitól az üzi. Mondtam Juditnak, hogy félreállunk, mert ezt meg kell nézzem 🙂 Győzelem! A partit utólag megnézve az egyik legnehezebb győzelem volt. Norbi a verseny végén azt mondta, hogy ez volt a legnehezebb partija. Én azt gondolom a partiról, hogy Norbi ötletesebben játszott és a kialakult bástyavégjátékról neki volt fogalma, az ellenfélnek pedig minimum kevesebb… És persze végül egy egy kötést nézett el Kende. Norbi ezek után magabiztosan nyert.
Délután ismét rangadó – vagyis rangadónak gondolt parti jött. Csonka Borisz feketével. Érdekes volt, hogy Borisz alapvetően inkább e4-es, de ellenünk d4-gyel nyitott. A Katalán szerű állásból még talán jobban is jött ki, azonban Norbi taktikai érzéke jelentette a vesztét. Minőséget vesztett, amit Norbi szépen nyúzott. A 36. lépésben egy rafinált Kg7 lépéssel felkínálta a b6 gyalogot világosnak, aki egyből rá is csapott… csakhogy ebből egyből (a gyalognégyzet miatt) nyerő gyalogvégjátékra lehetett egyszerűsíteni. Mivel a gyalognégyzetet pár héttel előtte tanultuk, így bátorkodtam megkérdezni a partit elemezve Norbit, hogy mi volt az a 36. … Kg7 lépés? Mire jött a válasz: Péééter bácsi… hát gyalognégyzet, nem látod? 🙂 (Hatalmas a dumája Norbinak! :D)
A délutáni parti előtt Horváth Csaba, az Ifjúsági Bizottság új elnöke köszöntette Norbit 8. szülinapja alkalmából. Hatalmas élmény volt neki, még este is emlegette!
Parti után természetesen én is feleségem is felköszöntöttük. Gál Tamás új könyvét A sakktaktika elméletét kapta, sőt, Tomi még pár sort írt is bele. (Itt is köszi szépen Tomi!) A könyv mellett mondtam Norbinak, hogy irány a cukrászda, amit szeretnél onnan, mindent megkapsz! 🙂
A pénteki nap tudtuk, hogy nem lesz egyszerű. Eddig 6/6, viszont a többiektől annyira meglépett Norbi, hogy nekiállhattunk már matekozni. Persze ennek az első lépcsője az volt, hogyha a hetedik fordulót megnyeri és Tári Árpi kikap, akkor már matematikailag is magyar bajnok lesz. Tehát akkor a többi nap már semmit se kell számolgassunk, csak játszani. Az ellenfél Lovasi Vendel volt. Igazán nagy erőt eddig nem mutatott, így nagyon bíztam benne, hogy nem lesz nehéz feladat. A bizalmam beigazolódott, Norbi könnyedén vette az akadályt. Tári Árpi viszont sírva jött ki, sőt, egyenesen zokogott… Bár hatalmas öröm volt bennem, de Árpit megsajnáltam nagyon. Irány ismét a cukrászda, mert NORBI MAGYAR BAJNOK!
A cukrászdában aranyos sztori volt, amíg élek, nem fogom elfelejteni!
- Én: Norbi, mit kérsz?
- Norbi: Először kérjél Te!
- Én: Mivel nem eszem cukrosat és csak a mogyoró fagyi cukormentes, így kérnék szépen két gombóc mogyorót, meg mivel nagyon szomjas vagyok, előtte egy zéró kólát. Norbi, te már kitaláltad?
- Norbi: Igen, három gombóc mogyorót kérek és egy zéró kólát!
Na itt volt az a pillanat, amikor mosolyogtam és belül nagyon elérzékenyültem! 🙂
Magyar bajnokként a cukrászda és az ebéd után a strandot választottuk. Jó volt látni, ahogy a a sakkos gyerekek a parti közben keményen próbálják megverni egymást, de aztán például a vízben már milyen jó haverok lesznek és együtt játszanak! Ezért is szép a sakk!
Szombaton Cser Mátyás következett. Ha jól tudom, a Grand Prix sorozat egyik állomásán sem játszott vele Norbi. Én sok ügyes dolgot láttam Matyitól, így azért nem voltam nyugodt. Oké, a bajnoki cím megvan és a csapatvezetőnk, Dr. Papp Csaba is üzent: „Menjetek rá a 100%-ra! Ahogy a decsi csapat szlogenje mondja: No remi, no cry!”… de Norbin reggel azt láttam, hogy elbízta magát. Eddig mindenkit megvert, kit könnyebben, kit nehezebben… és most azt hiszi, hogy sétagalopp lesz már. Sajnos nem tudtam vele megértetni eléggé, hogy Matyi jó játékos, figyeljen rendesen. Ellazázta… A parti érdekesen alakult, de simán átadta az e-nyílt vonalat, amire Matyi rácsapott és máris ott volt a gond. Tisztvesztés. Szerencsére Norbi nem pánikolt be igazán, és még a legjobb rosszat választotta. Majd próbálta tartani a döntetlent – ami valljuk be, kicsit sem volt az. Ajánlott Matyinak több döntetlent is, és valahol Matyi elbizonytalanodott és elfogadta.
Norbin kifele jövet láttam, hogy egy picit csalódott, de a partit értékelve már mondta, hogy örülni kellett a fél pontnak.
Szombat délutánra mozizást találtunk ki. Amikor mondtam Áginak, picit félve nézett rám, hogy „de Nektek nem gond, hogy gyerekfilmet kell nézni?” Mire a feleségem azonnal mondta: dehogy gond, Peti nagyon szereti az ilyeneket, ő még egy nagy gyerek!” 🙂
Az Elemi parádés választás volt, szintén örök emlék marad. Gondoltam, hogy 3D-ben még nagyobbat szól majd Norbinak – és igazam is volt. Még a moziból kijövet se akarta levenni a 3D szemüveget, annyira élvezte.:)
Hiszem, hogy a sakk mellett – lehetőség szerint – élményeket is kell adni a gyerekeknek. Egy versenyen a sakk kapja a főszerepet, de ne csak sakk legyen!
A vasárnapi parti kapcsán már tuti bajnokok vagyunk, a másodiktól az ötödikig viszont egy kupacban volt a mezőny. Az ellenfél Tári Árpi volt. Norbinak reggel azt mondtam, hogy lehetséges, hogy megérkezik a döntetlen ajánlat, mert Árpi azzal talán biztos harmadik, jó esetben második… így ha a parti elején érkezik meg, akkor nyugodtan fogadja el. Nekünk az a fontos, hogy veretlenül legyünk bajnokok – ha már a 100% nem lehet meg. Norbi erre azt mondta, hogy ő nem fogad el döntetlent, mert a 8,5 pont több, mint a 8 pont ÉS ha bárki később látja az eredményt, és azt olvassa, hogy 9-ből 8 ponttal lett bajnok, akkor nehogy azt gondolja, hogy kikapott valakitől… 🙂 Mondom ok, meggyőztél, rád van bízva, de semmiképp ne kockáztass túl sokat!
Amikor Árpi parti közben kiszaladt pisilni és láttam, hogy sír… akkor gondoltam, hogy ez meglesz. Aztán vagy fél óráig nem jött ki egyik srác se. Végül Norbi nyert nagy csatában. Árpi viszont egy érdekes bástyavégjátékban tarthatta volna a döntetlent egy gyönyörű patt kombináció által! Igazából azt mondom, meg is érdemelte volna, mert olyan szépen összerakta. Norbi viszont nyert, ami azt jelentette, hogy 8,5 ponttal, egy döntetlennel lett korcsoportos magyar bajnok. A dobogós helyek kapcsán hatalmas izgalmak voltak, ugyanis ha László Boti megnyeri az utolsó partiját, akkor övé az ezüst… Nem tette meg, így Gut Kende nyakába került az ezüst, Kiss Lőrinc István pedig a bronzéremnek örülhetett. Utóbbiról gyorsan megjegyzem, hogy ő még fiatalként, tehát hét évesként játszott, ami azt jelenti, hogy jövőre is ebben a korcsoportban lesz. Ha továbbra is sakkozik sokat, edz, akkor nehéz lehet majd megcsípni…
A díjátadón a 8 éven aluliakkal kezdték meg. Norbi így viszonylag gyorsan megkapta az érmet, kupát. Boldogság, fotók, hatalmas öröm! Majd jöttek a 10 évesek, 12 évesek… ekkor látom, hogy Norbi valamit keresgél az Édesanyja táskájában. Mondom neki Norbi, Te mit csinálsz?
A válasz ez volt: Keresem a telcsit, sakkozzunk már online!
🙂
Elmagyaráztam neki, hogy ez nem így megy, itt mindenkit megtisztelünk a tapssal, örülünk nekik együtt… de valahol azért belül elégedetten mosolyogtam, hogy ez a gyerek már megint sakkozna! 😉
A Magyar Korcsoportos Döntő beszámolója után a következő posztban összeszedem, hogy mik a siker lépései, miben volt ügyesebb Norbi, vagy miben tett meg lényegesen többet, mint a társai. Írok még a szülőkkel való viszonyról és arról, hogy mennyire fontos, hogy a nagy hármas (tanítvány + szülő + edző) mindegyik része jól „működjön” – mert másképp nem lesz kimagasló eredmény.
Természetesen előre bocsátom, hogy nem biztos, hogy mindenben igazam van, vagy mindent tökéletesen látok, tökéletesen csináltam. Egy valami biztos: minden dologban próbálok fejlődni, folyamatosan tanulni, folyamatosan egyeztetni a nálam sokkal rutinosabb edzőkkel. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban és hiszek abban is, hogy adott esetben lehet és kell konzultálni tanulókról más edzőkkel.
(2023.07.09.)
